Az eritritolt Jonh Stenhouse brit kémikus fedezte fel 1848-n a friss és fermentált gyümölcsökben.

Szagtalan, nem higroszkópos fehér kristály vagy por. Oldódáskor a vizes oldat lehűl, hűsítő hatását használják fel a rágógumiban és csokoládéban. Savaknak lúgoknak jól ellenáll, 2-12 pH közötti tartományban.

Cukor erjesztésével állítják elő, a fermentált tejtermékekhez hasonló módon, az egészségre ártalmatlan mikroorganizmus a Moniliella pollinis segítségével.

Édesítőereje 60-80%-a a közönséges cukorénak. Íze hűs és édes, nincs utóíze.

Az eritritet először Japánban kezdték el használni 1990-ben, cukorhelyettesítőként alkalmazták a cukorkákban csokoládékban az eritritnek azt a tulajdonságát használták ki, hogy nem higroszkópos nem veszi fel a levegő nedvességtartalmát, ezáltal a termék szép fényű, szájban jól olvadó lesz.

Japánban joghurt, töltelék, gyümölcszselé, lekvárok és italok készítéséhez is használják.

A cukorral ellentétben nem okoz fogszuvasodást. Sőt, kutatásokból kiderült, hogy még kevésbé károsítja a fogakar, mint a xilit.

A cukoralkoholok közül az eritritnek van a legerősebb gombaszaporodást gátló hatása, így candida diétások is fogyaszthatják.

Az eritrit elsősorban mint cukorhelyettesítő funkcionál, de számos olyan élelmiszer- technológiai hatással is rendelkezik, amelyek nem kapcsolatosak édesítő képességével.

Növeli az élelmiszerek eltarthatóságát. Édes és savanykás, enyhén fűszerezett élelmiszerekben kiváló ízfokozó. Vízmegkötő képessége miatt nedvesítőszerként használják, a kis páratartalom szárító hatását ellensúlyozza. Sűrítőanyagként a viszkozitás beállítására alkalmazható. Hatóanyag hordozóként is alkalmazza az ipar, egyéb adalékanyagok vívőmolekulájaként. Az eritrit gyorsan kristályosodik, egyes cukorkafélékben, mint a karamella és fondant féleségekben jól kombinálható a maltittal a kristályosodás irányítása érdekében.

Az eritrit az egyike a legegészségesebb és a legkisebb kalóriatartalmú cukorhelyettesítőknek.