Eritritolról először egy skót kémikus, John Stenhouse, tett említést 1848-ban. Természetes formában bizonyos gyümölcsökben és fermentált élelmiszerekben fordul elő.

Ipari szinten állítják elő. Az Eritrit növényi cukor, amit vízzel kevernek, majd természetes kultúrákkal erjesztenek, /fermentálnak/ leszűrik, és végül szárítással kristályosítanak.

Ez 60-80%-al édesebb mint a cukor mégis szinte nulla kalóriás, nem befolyásolja a vércukorszintet, nem okoz fogszuvasodást, és részben felszívódik a szervezetben, kiválasztódik a vizelettel és a széklettel. Kevéssé okoz gyomor bántalmakat, mint más cukoralkoholok. Míg az állaga nagyon hasonlít a cukorra, fehér és szemcsés, íze is hasonló, kellemetlen mellékíztől nem kell tartanunk, és fogyasztásával kitenni magunkat a cukor okozta problémáknak. Szinte teljesen kalóriamentes (0,2 kcal/g), a legideálisabb édesítőszer diétázóknak, fogyni vágyóknak és diabetesben szenvedőknek. A vércukorszintet nem emeli meg, glikémiás indexe még a xiliténél is alacsonyabb.Mivel nincs hatással az inzulintermelésre, cukorbetegek is nyugodt lelkiismerettel fogyaszthatják. Hosszantartó frissességet kölcsönöz a különféle sütőipari termékeknek.

Az eritritol nem okoz fogszuvasodást, sőt kifejezetten védelmet biztosít a lepedékképződés és fogszuvasodást mérséklő hatása van, mindez annak köszönhető, hogy a szájban megtalálható baktériumok nem képesek felhasználni szuvasodást előidéző savak termeléséhez a sok szénatomos szerkezete miatt.

A megfelelő mennyiségű eritritol nem okoz emésztési problémákat, kellemetlen érzést, puffadást vagy hasmenést. Mivel más cukoralkoholokkal szemben, mint a szorbit és a xilit, az eritritol legalább 90%-ka szívódik fel a vékonybélben, így a vastagbélbe nem, vagy csak kevés kerül. A szervezetből a vizelettel ürül.

Ez a tulajdonsága teszi az eritritolt egyedülállóvá a cukoralkoholok között.

Ismert mellékhatása nincs, de napi több mint 80 gramm elfogyasztása esetén emésztési panaszokat okozhat a cukoralkoholokra érzékenyeknél.

Eritritol megtalálható kis mennyiségben a szőlőben, dinnyében, gombákban, és erjesztett ételekben, mint a bor, sör, sajt, és szójaszószban is.